Mi nem horkolás? (Alvási légzéskimaradás, azaz apnoe)

Az alvásvizsgálat

Az utóbbi 2-3 évtizedben az alvási légzészavarokkal foglalkozó tudományág rohamos fejlődésnek indult. A technikai előrelépésnek köszönhetően lehetőség van a legkülönbözőbb élettani folyamatok és jelenségek folyamatos, éjszakai regisztrálására (alváslaboratórium, polysomnographia). Kiderült, hogy a horkolók között lényegesen gyakoribb az ún. obstruktív alvási apnoe szindróma (OSAS) előfordulása, azaz a vizsgált páciensek közül sokaknál hosszabb légzéskimaradást észleltek.

A légzéskimaradás veszélyei

Magyarországon 3-400 000-re tehető az OSAS betegek száma (ez az átlagnépesség 2-4%-át teszi ki). Az is megállapított, hogy az OSAS betegek 94%-a horkol, a horkolók 20-40%-a pedig OSAS-ban szenved.

Az alvási apnoe (OSA) lényege, hogy alvás alatt kórosan hosszú (10 másodpercnél hosszabb, óránként több mint 5 alkalommal) légzésszünetek alakulnak ki. Ennek következtében memóriazavarok, ingerlékenység, napközbeni aluszékonyság, fejfájás, csökkent libidó, szív-érrendszeri betegségek (magas vérnyomás, cukorbetegség, szívritmuszavarok, szívinfarktus, szívelégtelenség, stroke) alakulhatnak ki. Sok esetben e betegségek hátterében nem diagnosztizált, így kezeletlen OSAS áll. Igen fontos ezért, hogy ha a horkoláshoz a fenti tünetek, ill. betegségek társulnak, gondoljunk az OSAS lehetőségére, melynek objektív elkülönítése alvásvizsgálat segítségével történhet.